Hatvan City Hard Core (HCHC): HCHC EP (2015)
(Zenekritika)

Régi adósságot törlesztek sorozatom újabb darabja: ismét egy hazai, viszonylag új hardcore csapat, a hatvani illetőségű HCHC négy dalos EP-jéről kaptok pár gondolatot. Mikor a banda megalakult, elég gyorsan terjedt a hírük, tekintve, hogy sok bandával jó kapcsolatot ápolnak, élőben veszett erősek, és két énekessel nyomulnak, ami nem igazán megszokott dolog idehaza. A jórészt kipróbált arcokból álló Hatvan City Hard Core bemutatkozó anyaga pedig megérdemli a figyelmet!


A négy tracket és egy rejtett bónuszt tartalmazó CD bő másfél évvel ezelőtt jelent meg, azóta már egy utánnyomást is kapott, odabaszós cucc. A nyitó Zöld egy kőkemény mondanivalóval rendelkező dal, ami a környezetszennyezés témakörét járja körül, és bizony ez az a téma, amit hiába énekeltek meg sokan, sem elcsépelni, sem eleget beszélni róla nem lehet, ahogy tenni ellene sem. Bízom benne, hogy az üzenete sok emberhez eljut. Zeneileg itt nagyon vegyes az összkép, hiszen a csapat bevallottan széles skálán mozog a műfajon belül is. Nem is szeretnék párhuzamokat keresni, legyen elég annyi, hogy a klasszikus hardcore vonulat ikonikus bandái ihlették a dalt. A második tétel, az Isten szemében elsőre nagyon nem jött be a kőkemény Pantera utánérzések miatt (Drag The Waters riff, Becoming refrén-téma, és még kicsit a szöveg is, Fucking Hostile középrész), viszont ennél jobban nehezen lehetne tisztelegni a texasi cowboyok előtt. Szövegileg is kicsit elszállósabb a dal, ebben is hű maradva az Anselmo-i örökséghez. A Gyökerek talán a legmélyebb, legsúlyosabb téma a lemezen, már-már költői szöveggel. Talán pont a szöveg miatt érzem benne a Leukémia és az A.M.D. hatását. A záró, Otthon című tétel szövegében ugyan felbukkan Hatvan városa, szerintem bárki a saját városára, falujára asszociálhat belőle, a mondanivaló pedig ezúttal is kellően tartalmas, érdemes odafigyeljünk rá! (Itt halkan meg is jegyzem, hogy külön szimpatikus, amikor valaki akár nevében is jelzi elkötelezettségét városa iránt, egyfajta lokálpatrióta jelleggel. Örülök, hogy mostanában több ilyen banda is felbukkant.) A rejtett track pedig nem más, mint egy kis stúdiós marhulás, egyfajta bakiparádé is lehetne, de inkább a poénkodás a jó szó rá.
A megszólalás karcos, de mégis minden kivehető, remek arányérzékkel. Jó munkát végeztek az XLR Stúdióban. A borító, akárcsak a tegnapi kritizálmány esetében, egyszerű, de nagyszerű, lényegre törő minta. A célnak tökéletesen megfelel!

Nem könnyű egy csapatot 3-4 dal alapján megítélni, de mivel láttam a srácokat már élőben, azt kell mondanom, nagyon érdemes odafigyelni a csapatra. (Ráadásul Nagy Hunor személyében nemrég leigazolták az ország egyik legjobb dobosát szerintem.) Ha idén kihoznak egy nagylemezt, picivel több saját hanggal, és kevesebb klisével, simán tényező lehet belőlük hamarosan. Én legalábbis remélem, hogy így történik.

10/8 Jöhet a nagylemez!

Rajong, követ:
https://www.facebook.com/hatvancityhardcore/

Ric$ - 2016-04-21

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!