Ghost: Meliora (2015)
(Zenekritika)

Kétségkívül a Meliora volt számomra a 2015-ös év egyik leginkább várt lemeze. Bármennyire csalódott sok ember az Imfestissumam dalközpontúbb, már-már poposabb megközelítésében, nekem pont ez a korong tette fel a pontot íz i-re. Az Opus Eponymus egy közel hibátlan debüt volt, de nekem a második korongtól lett kellően árnyalt az összkép. A Meliora elkészítéséhez csatlakozott Klas Åhlund csúcsproducer, hogy Kajla Mónika (Kyle Minoque) és Britney Spears után a srácoknak is rittyentsen valami jót.

Amikor az első kislemezdal megérkezett, a Cirice képében, az első gondolat a libabőr után az volt, hogy milyen jól sikerült újrahasznosítani a Slayer South Of Heavenjének témáját, illetve hogy valóban súlyosabb korong lesz az elődjénél. Ezt gondoltam még a From The Pinnacle To The Pit atomslágernél is (mennyire hibátlan a basszusound? Tanítani kellene!), de összességében azt kell mondjam, hogy kicsit ismét füllentett Papa Emeritus III és az Ő névtelen szolgái. A lemezen szereplő nyolc dal (és két átvezető) a zenekar mindkét arculatát felvillantja, egyfajta Best Of szerűen, és talán így van ez legjobban. Szerencsére nem lőttek el előzetesen minden puskaport, maradtak még meglepetések és jó dalok a lemezre azon kívül is, jó példa erre a Mummy Dust keményebb hangvétele, vagy az Absolution, melyben ott bujkál, eléggé felismerhetően a Mercyful Fate Witches Dance-ének nyitóriffje is, vagy a Majesty borongós hangulata és dallamai is nagyon ott vannak a szeren. Mindössze a nyitó Spirit, illetve a záró Deus In Absentia amivel nem sikerült maradéktalanul megbarátkoznom, viszont ezek sem rossz dalok, csak bizonyos részek nem tetszenek benne. Szövegileg persze nem történt radikális változás most sem, megmaradt a korábbi irányvonal. (Néha szerintem kicsit nehéz is eldönteni, hogy mennyire kell ezt komolyan venni, mint a Steel Panther esetében is, ugyebár...)

A hangzás ezúttal is hibátlan, arányos és úgy tud oldschool lenni, hogy mellette végig modern marad. Különösen a már fentebb említett basszusgitár-hangzás az, ami szerintem kiugróan jól sikerült a lemezen. A borító is kellően illeszkedik az új korhoz, amibe transzportálta magát a csapat, várom, hogy megérkezzen belőle a vinyl verzióm.

Még nem sikerült eldöntenem, hogy az én elvárásaim voltak túl nagyok a Meliorával, vagy csak Ők adagolták a dalokat okosan, és a legjobbak előre felfogás miatt nem érzem most annyira jónak az albumot összességében, de az mindenképpen tény, hogy az év végi TOP 10-emben még így is ott lesz. Sőt, számomra egyre inkább kezdenek függetlenedni a nagy elődök hagyatékától is, amennyire egy ennyire kötött stílusban ez lehetséges. Értem ezalatt, hogy egyre felismerhetőbbé válnak, egyre ghostosabb a dalok hangulata. Nagyon remélem, hogy a november 22-i Barba Negrás koncert is benne az év legjobb koncertjeiben! Ott találkozunk!
Esemény: https://www.facebook.com/events/1036932552984702/

Csúcspont(ok): From The Pinnacle to the Pit, Cirice, He Is, Mummy Dust, Absolution
Mélypont(ok): ---

10/9. Nyolcnak indult, de felhízott. A koncert után szinte biztosan maximumot adnék...

Ric$ - 2015-08-25

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!