Ex Deo - Nile, Budapest, Club 202, 2013.09.03.
(Életképek)


Amikor tavasszal az Alestorm előtt lépett fel az Ex Deo, akkor rajongó lettem. Ott, azon estén annyira meggyőztek, hogy nem volt kérdéses, hogy ezen az estén ott a helyem a Club 202-ben. Az már csak hab volt a tortán, hogy a főbanda pedig egy régi kedvencem, a Nile volt. Tökéletes párosítás, hát lássuk! :)

Sajnos a három (!) előzenekart sikerült lekésni, így róluk nem tudok írni, de akik látták őket fájdították a szívemet, hogy horzsoltak rendesen. A bejutást és egyebeket nem is kívánom ecsetelni, mert a Club 202 mint eddig sosem, most sem okozott csalódást. Könnyű, gyors, és normálisak a biztonságiak. Csillagos ötös! :)

A terembe lépve kicsit meglepődtem, hiszen olyan 300 körüli létszám volt, amit kicsit kevésnek ítéltem. Sokkal többre ugyan nem számítottam, de azt hittem, a korrekt jegyár (3990ft) miatt leszünk vagy 500-an. Hát sajnos nem lett igazam. Az Ex Deo színpadképe most némileg szolidabb volt, ha emlékezetem nem csal, mint márciusban, de még így is odavarázsolták Rómát a színpadra. Kíváncsian vártam a koncertet, érdekelt, hogy vajon másodszor is sikerül úgy elvarázsolniuk, mint elsőre?

Jelentem sikerült! A hangzás ugyan nem volt a legjobb, nem csak halk, de néhol kásás is volt, ám ennek ellenére remek bulit adtak Maurizioék. A setlist is elég impozáns volt, ugyanakkor merész is egyben. A Caligvla lemez három klipes dala közül csak a címadó került terítékre, viszont kaptunk helyette pár olyat is, amire nem is számítottam. Afelől pedig most is megbizonyosodtam: az Ex Deo egy produkció. Ennek ellenére nem csak Maurizio-ra épül, meglátásom szerint. Mindenki fontos és szerves része. Ráadásul rendkívül élvezik, amit csinálnak.



45 perc tömény Róma. Ennyi volt az Ex Deo koncertje. Maurizio félelmetes, ahogy vezényel a színpadon. Ahogy beleéli magát, és az ember is azt érzi, hogy része a shownak. Mintha mi lettünk volna a légionáriusok! :D
Miután lejöttek a színpadról, kijöttek meglesni a Nile koncertjét azért jött a kötelező fotózkodás. (Mintha Maurizio magasabb lenne a színpadon, nem?) Roppant jól esett, hogy így nyitott: I Remember You Brother! És mosolygott az Obelixes Ex Deo pólómon. :) Váltottunk pár szót, mint mindig, nagyon jó fej volt. A többi zenekartag szintén. Alázat a közönség felé és remek hozzáállás! Már ezért megérte felmenni! Februárban irány Kataklysmre is! :)

Aztán jött a Nile. Nagyon kíváncsi voltam, élőben mennyire fognak átjönni ezek a dalok, hiszen sosem volt még szerencsém koncerten ehhez a csapathoz. A buli előtt aláírattam Karl Mesterrel a Nile cd-imet. Láttam rajta, hogy baszottul örül, hogy valaki ezért állítja meg, nem csak fotóért! :) (Ami mellesleg érthető is!) Mikor belecsaptak a buliba éreztem, hogy ez baszott jó lesz. A hangzás itt már megfelelő volt, és dörögtek is a dalok rendesen. Korrekt best of program volt, az összes kedvencemmel.


Azon gondolkodtam a buli alatt: a Nile vajon tud tévedni? A hosszú évek alatt nem csináltak egyetlen rossz lemezt sem, de még kiugróan szar dalt sem szerintem. Az egész koncerten végig szemmel látható volt: szeretik és élvezik, amit csinálnak. Ahogy az Ex Deo-ékat, úgy Őket sem érdekelte, hogy nincs tele a Club 202, sőt, szerintem félig sem. Teljes erőbedobással tolták, ha jól láttam az órám számlapján, 100 percen keresztül. Picit soknak is éreztem, hiszen ez a zene egy cseppet sem szellős. Tömény, de ugyanakkor cseppet sem nyomasztó. Kiváló buli volt. Legközelebb sem fogom kihagyni őket! :)

Az előbb már említettem egy nagyon fontos dolgot: az alázatot és a közvetlenséget a zenészek részéről. A cikk végére beteszem a koncerten készült közös képeket, hogy Ti is láthassátok miről is beszélek! :) A fárasztó koncertek után még kedélyesen pózoltak velünk, cseverésztek, stb. (Yoogee meg is jegyezte: tuti tükör előtt próbálgatják ezeket az arcokat! :D ) Köszönet a képekét Dáni Ricsinek, akit szintén láthattok az alábbi fotókon! :)










 

Köszönöm a szervezőknek és a Club 202-nek a bulit! :) Remélem hamarosan találkozunk! :)

Ric$ - 2013-09-24

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!