Europica: Part One (2017)
(Zenekritika)

Mondjon bárki bármit, amikor Szíjjártó Zsolti májusi HammerWorld-interjújában nagy dobásról beszélt, senki nem mert volna nagy összegben fogadni arra, hogy nem valami korábbi kísérletezgetős (népzenei átiratok, szimfonikus lemez) album születik ezúttal is. Magam részéről valami akusztikus vagy unplugged anyagra számítottam, ugyan koncertlemeze sincs még a Kárpátiának, de ahhoz ez a felvezető szöveg kicsit erős volt. Aztán megjött az Europica sajtóhír, és percekig csak néztem a monitort, hogy ez most akkor tényleg igaz?

Mielőtt rátérnénk a konkrét lemezanyagra, muszáj kicsit a zenekarról is ejteni pár szót. Elképesztő volt azzal szembesülni, hogy az emberek egy része ismét csak az unalomig ismételt fasisztanácirasszista és egyéb bélyegek sütögetéséig jutott. (Megkockáztatom: Ha nem hozzák nyilvánosságra a tagok listáját, csak az énekeseket, akkor ezen megmondóemberek jelentős része a keblére ölelte volna az anyagot és új kedvencet avat.) Játsszunk el egy gondolattal: ha ugyanezt az ország egy másik vezető zenekara, vagy nagyobb közönségbázissal rendelkező csapata csinálja, akkor mindenki éljenez, tapsol és azt mondja: mekkora húzás? Viszont a Kárpátia csinálta meg és pont. Így marad a fanyalgás, totál érthetetlenül.
Amikor azzal jönnek páran, hogy jön ez össze a nemzeti érzelemmel, akkor azért kicsit keserédes mosolyra húzódik a számon. (Vajon Ők csak magyar gyártmányú ruhát hordanak, itthon készült élelmiszert fogyasztanak, stb.?) Természetesen, mint minden más mögött, nyilván ebben is van/volt üzleti megfontolás, viszont elég demagóg hozzáállás lenne nem észrevenni, hogy a Kárpátia már kb. a második nagylemeztől tudatosan brandet épít magából. Lenyomnak évi cirka 100 teltházas koncertet, megbízható, stabil közönségbázisuk van, eladnak egy rakat CD-t, pólót, pulcsit, stb. Van ezzel probléma? Nyilvánvalóan nincs. (Azaz de, hiszen itt van mögötte ideológia is, amit egyesek nem néznek jó szemmel.) Ez a tudatosság vitte a zenekart a jelenlegi pozíciójáig, ami megkerülhetetlenné tette Őket itthon, már csak a korábban említett nézőszámok alapján is. Igen, azzal én is egyetértek, hogy a lemezek egy kicsit egyformák, mert számomra is azok, pár lemez óta, javarészt idő hiányában nem is követem Őket annyira szorosan, mint az elején. Ami viszont mindenképpen pozitív, hogy amikor májusban Molics Zsolti barátomat meglátogattam egy koncerten a backstageben, akkor a Kárpátia tagjai is ugyanolyan kedélyesen köszöntöttek, mint anno 10-12 évvel ezelőtt, pedig már csak a megváltozott fizimiskám miatt és a kimaradt évek okán sem hiszem, hogy emlékeznének még rám, de ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz. A színpadon is nagyon egyben volt a csapat, és bár az új dalok közül sokat nem ismertem, abszolút elégedetten távoztam a koncertről.

A másik fontos dolog, amit érdemes letisztázni: Tudták vajon ezek az énekesek, hogy mihez adják a nevüket és mit énekelnek? Csak a pénz számít, mindent elvállalnak! Nos, itt lehet, hogy nem leszek teljesen cizellált, de gyerekek: gondolkodjunk már el kicsit, még ha ez nehéz is! Mindenki pénzből él. Ki kell ábrándítsalak Titeket, de Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Viszont nem is ez a lényeg, mert ez szerintem mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy nem baráti szívességből dalolnak ezek az emberek a lemezen, és a zenekar sem próbált ezzel kábítani senkit, sehol, amennyire én láttam legalábbis. A tudták-e kérdés is sokkal egyszerűbb ám, mint azt bárki hinné. (Elég csak a pár évvel ezelőtti Trianonban adott koncert nemzetközi sajtóvisszhangjára gondolni, és már meg is van a válasz.) A szöveget nyilván elolvasta, mielőtt felénekelte. Bele lehet kötni? Ugyanmár! Olvasd el mondjuk a The Trooper szövegét! Ez csak egy példa a sok közül! A heavy metal mindig is a hősiességről (és a patriotizmusról szólt), vagy legalábbis erősen benne van ez az aspektus is, akkor is, ha megpróbáljuk letagadni, elhazudni. A másik fele, vagyis a zenekar tagok személye pedig nem hinném, hogy bárkit visszatartott volna, hiszen a kvalitásaikat mindenki ismerte korábban is, a képviselt ideológia pedig kb. annyira kemény, mint a Lynyrd Skynyrd esetében mondjuk. Miért drámázunk mindig túl mindent? Mi értelme van? Az, hogy habzó szájjal a fejükre olvasunk vélt dolgokat, az már legitimizálja a saját véleményünket? Hát egy nagy lócitromot, csak hogy ne írjak csúnyát. Semmivel sem kisebb dolog ezt a lemezt tető alá hozni a Kárpátiának, mint az Ossian-nak mondjuk. Maximum egyesek fejében. Innentől pedig menthetetlenül kapom majd a fejreolvasást, hogy tuti Kárpátia-rajongó vagyok, blablabla. Nem vagyok, tisztelem amit elértek, régen sokat hallgattam, mára picit kiestek a perspektívámból, ám az Europica mellett elmenni akkor sem lehet, ha történetesen szívből utálod a csapatot.
Nos, ilyen terjedelmes bevezetőt még egyetlen lemezhez sem írtam, bár szükség sem volt rá. Egy egészséges lelkületű országban talán nem is lenne, azonban a mostani időkben jobbnak láttam, ha ezeket leírom, bár így sem fogok megmenekülni egyesek haragjától, az egyértelmű. Na, térjünk rá a lemezre. Amennyire igaz volt a Kárpátia esetében a jókor jó helyen volt a nemzeti rock esetében, a jelenlegi európai viszonyok fényében ugyanez fennállhat az Europicával is. A dalok ugyanis működnek, bármilyen szkeptikusan, vagy rosszindulatúan állunk is hozzájuk.

Van az a bizonyos frázis, amikor azt mondjuk egy-egy kedvenc dalnokunkra, hogy ha az illető a telefonkönyvet olvasná fel, attól is libabőrös lennék... Nos, nekem Blaze és Ripper kétségkívül ilyen. Amikor az Unflagging elején elkezdi Blaze énekelni a szöveget azonnal beugrott a Fear Of The Dark (hiába Dickinson-os dal az alapjáraton), jött is a libabőr. Ahogy az is érdekes, hogy míg a Tartsuk szárazon a puskaport című dal eredetije annyira nem jött be, addig ebben a verzióban nagyon ütött. Fabio Lione szintén akkorát énekel a dalokban, hogy mondjuk az eredeti verzióban inkább csak átlagos dalok (Otthon vagyok, Sámánok ringattak) itt teljesen új életre kelnek és abszolút mást mondanak számomra, és nem csak a módosított szövegek miatt. A Primal Fear torok Ralf Scheepers által énekelt két tétel (A kivéreztetett, Kisarjadt vér) eredetiben is nagy kedvencek, így pedig sikerült egy új szintre emelni őket, akárcsak az A Száműzött, vagyis az Unflagging esetében is történt. A számomra eleddig teljesen ismeretlen Tomek Horytnica, a Horytnica zenekar torka Petrás Janiéhoz abszolút hasonló orgánummal rendelkezik, éppen ezért a Határvadász induló és a Testünk feszülő íj túl nagy változáson nem ment keresztül, talán ezek a tételek maradtak a leginkább Kárpátiásak. Előbbi valamiért sosem működött nálam, utóbbi pedig az újabb lemezekről abszolút a kedvencem, így ezen a lemezen is talán ez az egyik legtöbbet hallgatott tétellé vált. Ripper Owens nem először szerepel magyar zenekar lemezén, hiszen a Tirana Rockers albumán is közreműködött már, viszont komplett dalt nem énekelt még, most pedig ráadásul kettőt is, akárcsak a többiek. A Néma keresztek megint csak egy libabőrös tétel lett, a Patrióta szintén. (Itt mondjuk először jót mosolyogtam, amikor énekli Ripper, hogy Don t Fear... Még jó, hogy nem Reaper a neve, nem igaz? Tudom, tudom, nagyon gyenge humor volt...) Az énekteljesítmények méltatása nyilván felesleges lenne ennél jobban, hiszen kipróbált arcokról van szó, akik sok esetben bizonyították már tehetségüket. Ami viszont még fontos: a hangszerelés is változott több esetben, tehát nem csak annyi történt, hogy a már meglévő felvételekre ráénekeltek a vendégek, hanem ténylegesen újra lett rögzítve minden. Az olyan apró változtatások, mint például a Tartsuk szárazon elején a hegedűszó a gitár helyett, illetve a folkos jelleg ráerősítése itt-ott ad egy olyan új színezetet, amitől néha beugrott a Dropkick Murphys, vagy akár a Thin Lizzy neve is, az Iron Maiden és a Judas Preast hatása pedig kétségkívül egyértelmű. Érdekes zenei kísérlet ez, de mindenképpen jól sikerült végeredménnyel. A lemezen további közreműködők is felbukkannak, méghozzá Hirleman Bertalan, Kiss Zoltán, Papp Gyula és Molics Zsolti, ami már önmagában egy elég illusztris névsor, bárhonnan nézzük. Smici keverte végső formába az anyagot, tehát a megszólalás is olyan, amilyennek egy metal lemeznek lennie kell, minden a helyén.
A borítót Havancsák Gyula készítette, amihez az inspirációt minden bizonnyal az 1632-es Rembrandt festmény, az Európa elfoglalása adta, túlzás nélkül tökéletes munka. nagyszerű lesz ezt bakelit méretben nézegetni.

Sokat gondolkodtam, hogy mit is kellene vagy lehetne még írni erről a lemezről, de már így is sokkal több karaktert írtam ide, mint talán bármely más lemezhez eddig. Lehet fanyalogni, értetlenkedni, legyinteni, egy dolgot azonban nem lehet tenni: átlépni rajta. Ugyanis amit a zenekar itt tető alá hozott, azt bizony emlegetni fogjuk egy darabig, főleg, hogy a végeredmény is több, mint jó lett. Ez pedig tény.
Csúcspont(ok): Unflagging, Powder Dry, One Of Your Crowd, Unsounded Crosses, The Patriot, Shamans
Mélypont(ok): Frontier-Guard (Ez sem rossz, csak túl erős a mezőny!)

10/9. Nagyon remélem, hogy lesz folytatása!

Europica elérhetőségek:
https://www.facebook.com/europicaband/
http://europica.eu/

Ric$ - 2017-08-09

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!