Egészséges Fejbőr: Édes Földünk, Szép Hazánk (2015)
(Zenekritika)

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nagyon vártam volna ezt a lemezt. A 2002-es Nem adjuk fel! album után megjelent EF lemezek szerintem korántsem voltak olyan színvonalúak, amiket a legendásnak mondható banda megérdemelt volna. Rossznak egyiket sem nevezném, de valahogy szívesebben vettem elő a régebbi lemezeket, és ez most se nagyon van másképp. Amikor aztán megláttam, hogy jön az új lemez, plusz mellette a régieket is kicsit leporolták, újra kiadták, úgy gondoltam, adok egy esélyt ennek a korongnak is.

Ami azonnal fülbetűnt: A lemez nagyon jól szól! A dallistát nézegetve pedig meglepett, hogy most nincs mókolás, a 11 tételből bizony 10 vadonatúj szerzemény, és csak egy régi nóta van, a Cseresznye Gyuri (ex-Titkolt Ellenállás) emlékékre újra felvett Lenn a téren. A 10 új nóta között ugyan akadnak olyanok, amikben ismerős dallamok, énektémák köszönnek vissza (Bajtárs - Győzelem, vagy halál, Keleten a nap - Távol hazádtól, Fehér lovas - Turulmadár), ám ezek engem nem zavarnak, hanem inkább ráerősítenek a párhuzamokra. A mostani Fejbőr felállás hosszú évek óta a legjobb, és ami nagyon fontos, a dalokat is sokkal kerekebbnek érzem, mint az Új Honfoglalókon, vagy a Szóljon az Oi! lemezeken. Ez főleg a gitártémákban és szólókban jön ki, nagyon kellett már egy ilyen gitáros a bandának.

Ismét kapunk egy olyan jellegű albumot, mint a Csodaszarvas és a Nem adjuk fel! voltak. Hallhatunk klasszikus, ska-oi nótákat (Pogány ima, Hej Marcsi, Szerelmes kalóz), igazi nemzeti rock himnuszokat (Bajtárs, Keleten a nap, Édes Földünk, Szép Hazánk, Fehér lovas, Attila testőre), klasszikus Zorán szerelmes dalt (Virágszál, amit ha egy alternatív csapat ír, szerintem a rádió rotációban játssza), és persze balladát is (Bujdosó).

Elsőre nem minden nóta lopta be magát a szívembe, de a lemez jó fele azonnal vitt magával. A többinek úgy gondoltam adok még egy esélyt, aztán meglátjuk, meghalljuk. Aztán pár kedvenc ezek közül került ki a végén. (Ilyen volt a Hej Marcsi is például, amiről elsőre azt hittem valami vicc. És hát persze, hogy az!) Igazából csak a Bujdosó az, amit nem tudtam megszeretni, és inkább átléptetem, ha nem olyan a hangulat.

Az utóbbi években gombamód megszaporodott nemzeti rock zenekarok között még mindig a Fejbőr az egyik legjobb csapat, és bizony még harminc év után is képesek voltak egy olyan lemezt összerakni, amivel minden rajongó elégedett lehet, és bátran a klasszikusok mellé tehetik. Múltkor ellátogattam egy koncertjükre, ahol bizony egy bombaformában lévő csapatot láttam, és Czimmer Jani azt mondta, nem kizárt, hogy a májusban érkező maradék két újrakiadás után neki is látnak az új lemeznek. Ennél jobb hírt nem is mondhatott volna! Azt már várom!

Csúcspont(ok): Pogány ima, Bajtárs, Keleten kel a nap, Hej marcsi!. Szerelmes kalóz
Mélypont(ok): Bujdosó

10/8! Kellett már ez a lemez, nagyon is! Várom a következőt!

Ric$ - 2016-04-29

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!