Duna-Party Fesztivál 2.nap 2013.07.20. Esztergom, Rugby Club Hotel
(Életképek)


Az első nap után felfokozott várakozással mentem le szombaton. A rock-legendák napján olyan fellépők vártak, mint a Come On, Balázs Fecó, Charlie, Blues Revolver és a zárszónak az utolsó pillanatban berakott Rock and Roller. Erős program... :)

Hoztam a formám, ugyanis a Blues Revolvernek csak a végét sikerült elkapjam, konkrétan az utolsó számot, így a górcső Őket most elkerüli... :) Az a dal jó volt, ám egy trackből nem akarok következtetéseket levonni.

Aztán jött a Come On! A Nyárnyitő alkalmával töredelmesen bevallottam, hogy engem lenyűgözött a Gyerünk! muzsikája, előadásmódja. Most sem volt ez másként, aminek szívből örültem. Újra azt kaptam, amire számítottam: remek hangulatot, pazar dalokat, erre az estére Doki szájharmonikájával kiegészülve. Látszik, hallatszik, hogy rutinos vén rókákról van szó, ám semmiképpen sem befásult, vagy ne adj Isten unalmas a dolog, hanem olyan, amilyen Woodstock lehetett: szabad, laza és rock and roll!

Örültem, hogy sikerült egy dalt felvennem és beszúrnom ebbe a beszámolóba, mert e felvételen is látni, hallani, mennyire együtt van ez a csapat. Most már csak abban reménykedem, hogy sikerül valakinek, vagy nekem egy blues-os, füstüs hangulatú remekbeszabott bulit összerakni valahol, ahol fellép a Coe On, a Tűzkerék xT, a Nyomkeresők, meg még A Zenekar, Rock and Roller, Blues Revolver... Ne mondja senki, hogy nem lenne egy tökéletes buli? :)

Korál és Balázs Fecó rajongó vagyok. Ezzel azt hiszem mindent elmondtam. Az interjút remegő kézzel, összeugrott gyomorral, rettenetesen izgulva kezdtük meg, de Fecó közvetlensége feledtette vele, hogy egy élő legenda ül velem szemben. Legyőzte a betegséget, az Élet nehézségeit, és egy vidám hangulatú, remekül sikerült interjú után egyetlen billentyűvel varázsolt el minket a Mester a színpadról.

Most is, mint minden alkalommal, kicsordult a könnyem, mikor meghallottam az Anyám, vigasztalj engem billentyűtémáját. Édesanyám halálát feldolgozni segített ez a szerzemény, így egyszerre kellemes és kellemetlen emlék. A dalok remek keresztmetszetet adtak Fecó életművéből, hiszen elhangzottak Taurus dalok, Korál szerzemények és a szólópálya legjobbjai is. Nagyszerű szerzői est volt, felejthetetlen hangulattal! Köszönjük Fecó!


Az este nagy attrakciója vitathatatlanul Charlie és zenekarának fellépése volt. Lattman Béla nagymester fia, Olika, mondta: Képzeld, ma este Borlai Gergő fog dobolni! Mindketten nagy rajongói vagyunk Gergő dobjátékának, így ez külön öröm volt számomra. Nem tudtam, mit várhatok a koncerttől. A Charlie 65 címmel megjelent dupla cd mindenhogyan impozáns volt, akár az új dalokat tekintve, akár a koncertfelvételt. Magasan volt a képzeletemben az a bizonyos léc, ezért mondhatni gyermeki áhítattal vártam a koncertkezdést.

Már a kezdésnél tudtam: itt kérem minden rendben lesz. A lemezminőségű hangzás már-már elvárható, egy ilyen kaliberű produkciónál, ahol vérprofi zenészek osztják az igét. Páran a koncert előtt tettek néhány cinikus megjegyzést, hogy Charlie hangja már nem a régi, nem megy már úgy és társai. Kifejezetten kerestem a tömegben ezeket az arcokat. Vajon mivel fogják megmagyarázni, hogy Charlie hangja egy cseppet sem kopott meg az évek alatt? :)


Mindenki valakié... Egy klasszikus sláger kezdésnek, a fülledt meleg ellenére megidézték nekünk a Skandináv éjszakákat is, jöttek a jobbnál jobb dalok, néhány külföldi klasszikus, pár tétel az igazi rajongóknak és felhőtlen örömzenélés. Az idő múlása fel sem tűnt, a dalok annyira vittek magukkal. Összesen két dalt hiányoltam, de mivel nem lehet mindig, mindenki kedvencét eljátszani, hát ennyi baj belefér! :) (Az otthon az valami más, Éjszaka volt a szemében)


Az olyan dalok, mint a Könnyű álmot hozzon az éj, akkora sikert arattak, hogy a teljes közönség kompletten, teli torokból énekelte. Nem tudom, mennyien lehettünk, de az minden egybegyűlten látszott, hogy nincs hiányérzete! :)
Charlie folyamatosan kommunikált a közönséggel, sajátos, egyéni humora nem egyszer csalt mosolyt az arcomra és nevettem jóízűeket. Valahogy így kell konferálni, beszélni, poénkodni sokat úgy, hogy ne másszon az az érzés az ember bőre alá: beszél, beszél, beszél, csak játszania ne kelljen. :)

A végén jött az igazi nagy sláger, amiért mindenki dupla whiskeyvel fogyasztja a jeget, a kötelező hangszerszólók, a zenekar bemutatása, meghajlás és aztán részemről a szájtátás. 65 évesen annyi energia van Charlie-ban, hogy egy cseppet sem csodálkoznék, ha mehetnék majd a Charlie 80-ra az Arénába. Isten tartsa meg Őt és zenekarát egészségben, hogy még jó sokáig lenyűgözhessenek minket ilyen pazar koncertekkel!

A kétnapos fesztivál végén ismét úgy tértem haza, hogy a zene, a kellemes környezet, az olcsó, ám minőségi vendéglátás jegyében felhőtlenül szórakozhattunk két napon át. Köszönjük Rugby Club Hotel, köszönjük Fesztiválsziget! :)

Két fontos dolog:

Köszönöm a Rugby Club Hotelnek a mindenkori példaértékű és gördülékeny együttműködést, illetve azt, hogy elhozták nekünk a Fesztiválszigetet erre a nyárra! :)

https://www.facebook.com/pages/Rugby-Club-Hotel/174777912547345?fref=ts

http://rugbyclubhotel.hu/

https://www.facebook.com/pages/Fesztiv%C3%A1lsziget-Esztergom/531516246894835?fref=ts

http://fesztivalsziget.hu/

A másik: Hatalmas köszönet Nyári Andinak és a Summer Photonak a képekért! :)

https://www.facebook.com/pages/Summer-Photo/141295802739275?fref=ts

Ric$ - 2013-08-17

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!