Dreadwolf: Enigma EP (2016)
(Zenekritika)

A Dreadwolf formáció olyan friss, hogy szinte még ott a tojáshéj a fenekén. Legalábbis tévesen ezt gondoltam, mert bár idén már 2 éves a zenekar, ez az EP az első életjel, amit kiadnak a kezeik közül.

A hat dalt tartalmazó középlemez első fülbe tűnő tulajdonsága, hogy bizony bitang jól szól. Néhol nekem már egy kicsit túl tisztán is, de tudom, hogy ez a műfaj így üt igazán. A csapatot valahol a poszt-hardcore/metalcore vidékére datálnám, némi groove-os, helyenként pici nu-metalos (a szigorúbb fajtából persze!) beütéssel, itt-ott erősen atmoszférikus ízekkel.
A nyitó Dry Tears képében megkapjuk a cucc egyik legjobb tételét azonnal, ami már előre is vetíti, hogy bizony nem lesz egy sétagalopp ez az ismerkedés a dalokkal. Sötét, borongós hangulat elevenedik meg, és ez köszön vissza a dalszövegből is. Ez a sötét tónus később sem lazul, az anyag egészét jellemzi, néha olyan érzést keltve, mintha valami torokszorító thriller zenéjét hallgatnánk. Kéményes Peti vokálja rengeteget hozzátesz ahhoz, hogy a végeredmény ennyire ütős legyen. Ahol kell, ott bizony gyomorból hörög, ahol kell, ott üvölt, ahol pedig hisztérikusan kell dalolni, azzal is megbirkózik, ráadásul nagyon jól. (The Moment When You Left például) A szaggatott riffelések, kidolgozott szólók és a betonbiztos alapot adó ritmusszekció is azt bizonyítja, hogy a srácok semmit sem bíztak a véletlenre, kőkemény munkával rakták össze ezt az EP-t. A szövegeket sajnos nem mindenhol tudom kivenni, de amennyire így megértem, azok is rendben vannak. A Claustrophobic tételre javaslok egy klipet is, az rövid és talán könnyebben emészthető darab.

Határozottan tetszik a Srácok bemutatkozó cucca, és bár azt mondták, hogy nem fogják túlzásba vinni a koncertezést, remélem, a május 13-i EP bemutatón kívül is el lehet majd csípni Őket a nyáron valahol. Bízom benne, hogy a minőség a következő anyagra sem hagy alább majd!

10/8!

Facebook

Ric$ - 2016-05-11

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!