Honnan jött a gorilla és a dínó kinézet?

R: Hát, én most a Bence nevében is kikérem magamnak, se gorilla, se dínó nincs az oldalunkon. De mondja Bence, ne csak én.

B: A képet, azt csak úgy valahonnan levadásztam. Hozzá kell tenni, hogy mind a ketten szeretjük az ilyen stílusú filmeket. Ha ránézünk, ugye Te azt mondtad, hogy gorilla, meg dínó, de számunkra ezek a leghíresebb szörnyek a mozi történetében. Az egyik a szörnyek királya, az emberiség egyik védőistene, a másikat nem is tudom, hogy nevezzem. :D Na, mindegy, szóval az egyik Godzilla, a másik meg a jó öreg King Kong. Hozzá kell tennem azt is, hogy kurva nagy Godzilla-fan vagyok. Az összeset végignéztem, amihez hozzájutottam természetesen. Tehát azért mind a 800 valahány formáját, ahol megjelenik :D , azt azért nekem sem volt időm, sem energiám végignézni. De úgy a "nagy" filmeket mindet láttam. Meg hát gyerekkoromban folyamatosan néztem minden vasárnap délután valamelyik német adón, és teljesem bele voltam őrülve ebbe. :D Süsü-fan is voltam, gyerekkoromban, de mocskos módon. Meg én szerettem az ilyen dolgokat... sárkányok, dinók mindenhol :D

R: Én mondjuk annyira szerettem a Süsüt, és szeretem is a mai napig, hogy tervezek egy Süsü-tetoválást is.

Hogyan veszitek fel a kapcsolatot az interjúalanyokkal?

R: Megint egy dolog, ami énrám marad általában, mert a Bencének nincs ideje vele foglalkozni. Egy interjút intézett ő, minek a hanganyaga sajnos elveszett a Windows újratelepítésnél, amit kurvára sajnálok, remélem sikerül visszahozni.

B: Elnézést kérnünk tőlük, hogy még nem került fel az oldalra.

R: Megfogják kapni a maguk kárpótlást érte. Az első interjú Mr. Busta volt. Zsoltihoz egy viszonylag régi barátság fűz, és szimplán egy felkérésre azonnal igent mondott. Dopeman interjút a nagy pofámnak köszönhetjük. Mondjuk itt meg kell jegyezni, hogy Laci is elsőre igent mondott, és nem kellett őt győzködni. A legtöbb interjú úgy jön létre, hogy addig basztatom az előadót, amíg igent nem mond. Szerencsére erre eddig volt még szükség. Írok egy megnyerő szöveget, amire az előadó igent mond. Meg ebben az elkurvult, média és bulvár orientált világban szerintem mindenkinek jólesik egy normális felület. Ha megnézted a Dopeman interjút, akkor láthattad, hogy ami azonos időben készült egy női olvasókra koncentráló internetes oldalra, az egy minősíthetetlen szar interjú. Nem magam akarom dicsérni, de az valami rettenet. Nem mondom, hogy az oldal szar, mert az oldalt magát nem is néztem meg.

B: És a fénykép is ugyanolyan szar volt, mint amit én csináltam. :D

R: Igen, pedig ők többszázezer forintos kamerákkal, meg fényképezőgépekkel fényképeztek, mi meg egy tízezer forintos digitális fényképezőgéppel. Meg lehet nézni a különbségeket. Van olyan például, Kowalskynál és Bustanál, mindkét interjúból kimaradt egy-két dolog, amit akkor még nem lehetett tudni. Mint Bustanal, hogy milyen lesz a lemez fogadtatása, mert ugye hát lemez megjelenése előtt négy hónappal beszélgettünk vele, vagy ugye, mint Kowalskynál, hogy milyen lesz az első Black-Out koncert, amit szintén nem lehetett tudni, mert a koncert előtt egy hónappal készült az interjú. Első szóra, győzködés nélkül, azonnal újra diktafon mögé álltak, hogy elmondják ami kimaradt. Ez jó visszaigazolás nekünk, és szerintem mindenkinek. Nemrég például egy kiadó a Loyalty Records -ez itt a reklám helye- ők nagyon jó barátaim, szóval a Loyalty Records felajánlotta, hogy szinte az összes általa képviselt zenekarral a kiadón keresztül csinálhatunk interjút. Ezúton is nagyon szépen köszönjük.

Volt legjobb, legemlékezetesebb, legviccesebb interjútok?

R: Hát, itt nem akarok senkit megbántani, de az összes ilyen volt. Mindegyik. Busta azért mert az első interjú. Úgy remegtem, mint az állat, mert egyrészt barát, haver, olvasó. Szóval magas a léc. Hogy csináld, mint csináld, lehetőleg ne legyél nevetséges, mondjuk, aki az elkészült interjú begépelt változatát elolvassa, az szerintem érti, miről beszélek. A Dopeman interjúm azért volt emlékezetes, mert egy enyhén ittas állapotban készítettem, ami énrám egyáltalán nem jellemző, mármint nem az enyhén ittas állapot, hanem, hogy így interjúzok. Mondjuk Laci annyira közvetlen volt, hogy nem éreztük magunkat zavarban, csak az első két kérdésig, utána meg ment minden a maga módján, de ennek a gépelt változata megint csak elmond mindent. Végig mehetnék sorba igazából mindegyiken. Van olyan, ami nekem mondjuk kicsit tüske, ami fölkerült, meg olyan, ami még nem került föl, de mindenképp fel fogom tenni, amitől nem ezt vártam, de ez lett belőle. Ezeket nem szeretném megnevezni, aki elolvassa majd, úgyis tudni fogja, hogy kire, vagy mire gondolok.

B: Személy szerint nekem a Dopeman-es interjú tetszett a legjobban. Kurva nagy feeling volt, hogy megyünk ki onnan, és a biztonsági őrök túlzott kedvességgel így: óvatosan vezessetek, csúszós az út, vigyázzatok magatokra, és ilyesmi szövegekkel indítottak útra hazafelé. Tehát ezt nem vártam azoktól a szekrényektől. :D

R: És itt mondjuk megint egy reklám, hogy a hely, ahol készült, a Bora Bora Club and Casino, annyira tetszett nekünk, hogy én írtam is róla egy blogbejegyzést. Fel is töltöttem az oldalra. Mindenkinek mondom, hogy, aki jár arrafelé az mindenképpen nézzen be. Hát, azért ott is okoztunk meglepetést a felszolgáló hölgyeknek azért szerintem, és nem a bunkó viselkedésünkkel... Na mindegy, az egy olyan hely, amit mindenkinek ajánlok. Sok olyan hely van - majd ha elkészül egyszer a bemutatkozunk rovat, ami kicsit szintén formabontó lesz, ott leírjuk ezeket a helyeket, amiket nagyon szeretünk. Bemutatkozunk: egy ilyen pajtás nyilvántartás adatlap szerű dolgot kell majd elképzelni, nagyon jó promoképekkel. A pajtásnyilvántartás egyébként nem saját találmány ezt Pintér Bogitól szedtem, akinek egy agyszüleménye. Régi, nagyon kedves ismerős, remélem, hogy olvasó is, olyat kell elképzelni, ott meg lesz nevezve mindannyiunk kedvenc szórakozó helye, az biztos, hogy a Bora Bora mind a kettőnknek kint lesz, ugyanúgy, mint nekem a Wigwam (ma már Club 202) mindenképpen. Ezek nem fizetett reklámok.

Előző oldal Következő oldal