Bíró Szabolcs: Lázár evangéliuma (Athenaeum, 2020)
(Könyvkritika)

Bíró Szabolcs nevét azok már biztosan ismerik, akik hozzám hasonlóan nagy történelmi regény őrültek. Az általa írt, több tízezer példányban fogyó Anjouk-sorozat túlzás nélkül, a Bán Mór-féle Hunyadi-sorozat mellett, az egyik legjobb dolog, ami a műfajjal történt az elmúlt években. Szabolcs most tett egy kis kitérőt, de vitt némi csavart a történetbe...

A sztorit, ha leegyszerűsítjük, akkor az 1300-as években Nagy Lajos és katonái nem a pestist hozzák haza a Szentföldről, hanem a zombi-kórt. És ennyit bőven elég, ha tudtok róla.
Ahogy azt Szabolcstól megszoktuk már, itt is bőven van kutatómunka, ezáltal pedig történelmi hitelesség is, leszámítva a zombis részeket, természetesen. Egészen addig, amíg a kór meg nem jelenik, simán hihetjük is, hogy ez egy hagyományos történelmi regény, mert hát valahol az is, nem? A sztori pörgős, izgalmas, ráadásul ahol kell, ott bizony félelmetes is. Utóbbin nem lepődtem meg, de valahol mégis, mert tudtam, hogy Szabolcs maximálisan arra fog játszani, hogy ha már horrort ír, akkor az tényleg félelmetes legyen, ugyanakkor nem nagyon szoktam parázni egy-egy zombis regényen. Nos, simán felvállalom, hogy itt nem egyszer szorongtam, nem egyszer féltem a könyv alatt. A pörgés mellett bizony megvan benne az is, hogy néha egy kicsit lelassul, hagy időt, hogy meg tudjuk emészteni a dolgokat, fel tudjuk venni a tempót, esetleg számot tudjunk vetni, mi mit tennénk, vagy tettünk volna adott helyzetben. A filmszerűen pörgős történések kimondottan jól állnak a történetnek, ahogy az említett lassítások is, a különböző Anjouk-regényekből és úgy eleve a magyar történelemből és mondavilágból ismerős karakterek meg különösen. Utóbbihoz érdekes adalék, hogy ez a történelmi karakter-átemelés sehol sem csúszik át izzadtságszagú erőlködésbe, hanem kimondottan jót tesz a cselekménynek Nagy Lajos, Toldi Miklós, vagy éppen Luxemburgi Mária. Sosem gondoltam volna, hogy ezeket a legendás alakokat egy ilyen sötét, nyomasztó közegben, véres történetben fogom olvasni. (Ajánlom figyelmetekbe a kedvenc karakterem, Richardus testvért!) Ide tartozik még, hogy a horroroknak van egy kötelező eleme, vagyis inkább lett az elmúlt években, évtizedekben: az idegesítő karakter, karakterek. Örömmel jelentem: jelen esetben szó sincs ilyesmiről, ahogy funkciótlan, semmitmondó mellékszereplők sincsenek. Az sem kiszámítható, hogy mikor kik és hogyan fognak kiíródni úgymond a történetből. Tényleg van meglepetésfaktor nem egyszer, ahogy van vér, veríték és könnyek. Nagyon sok mélység szorult a sztoriba több alkalommal is, de erre nemsokára visszatérek még. Természetesen a karaktereken felül kapunk még néhány easter egget is, a klasszikus George A. Romero-féle Élőhalottak-sorozat, vagy a Z Világháború, illetve a Del Toro-féle Kór is vissza-visszaköszön. Ne feledjük el a sztori másik fontos főszereplőit, a Feltámadottakat! (A könyvben sok esetben így hivatoznak rájuk.) Talán ez az első olyan sztori, legalábbis hazai egészen biztosan, ahol ötvözték a különböző zombi-típusokat. Rohanó, sétáló, cammogó, rohadó, véres, friss és persze már-már csontváz, meg ami csak szem-száj ingere. Van egyfajta érdekes megközelítése a Lázár élőholtjainak, egy olyan aspektus, ami a Romero filmek nagy erénye is volt: Nem tudja eldönteni az ember, hogy igazából gonosz-e, vagy csak teszi, amit tud? Érdekes felvetés.
Brutális élmény volt, sokszor szó szerint, egy-egy szívemnek kedves helyszínt, mint Esztergom, ilyen történések közepette találni. Láttam magam előtt, ahogy kikötnek és végigsétálnak a pusztuló és rohadó városon, rendesen belesajdult a szívem. Viszont pont ez a kuriózum jelleg az, ami miatt ez a könyv nagyon is kiemelkedik a jelenlegi kínálatból. A témaválasztása talán nem a legjobb jelenleg, az esetleges áthallások miatt úgymond, ám mindenképpen kikapcsolja az embert és kiszakítja a hétköznapokból, az garantált!
Amit pedig még külön ki kell emeljek, az a kötet irodalmisága. Nyilván lesz, aki most felvonja a szemöldökét és megkérdezi, milyen irodalmiságról beszélhetünk egy horror regény esetében, de annak két tényezőre hívnám fel a figyelmét: Az első Bíró Szabolcs maga, aki több ízben bizonyította már, hogy remekül tud bánni a szavakkal, hiszen elég csak az Anjouk-ra vagy az Elveszett csillagokra gondolni, máris kevesebb kétsége marad az embernek. A második pedig az, hogy a kortárs horrornál egészen kiváló művek és írok bizonyították már, lehet ezt a műfajt már-már szépirodalmi tökéletességben művelni. Ugyanis tegyük a szívünkre a kezünket, és most vonatkoztassunk el Edgar Ellen Poe-tól, vagy H. P. Lovecraft-tól, gondoljunk például Cormac McCarthy csodálatos Az út című regényére, vagy éppen Stephen King egyes köteteire, esetleg az egyik aktuális kedvencemre, Nick Cutterre! Utóbbi például zseniálisan csempészi bele a regényeibe a szépirodalmi leíró jellegű oldalakat, olyan nyomasztó, fojtogató atmoszférát teremtve, hogy sokszor kapkodni kell levegőért az embernek. Szabolcs jelen esetben ezeket a kortárs, sőt szépirodalmi jellegeket, már csak tisztelete jeléül is, remekül építette bele a Lázár oldalaiba. A lepusztult, leürült Magyarország leírása akárcsak Cutter Mélységének gyomorba vágó kezdete, tekert egy képzeletbeli hurkot a nyakam köré, melynek szorítása csak napok múlva engedett egy keveset. Ugyanígy érezhető ugyanakkor a másik két író hatása, ráadásul úgy, hogy mindvégig érezhetően egy Bíró Szabolcs regényt olvasunk! McCarthy mélységei, King történeteinek egyszerű, mégis bonyolult összetettsége, őszinte karakterei mind-mind visszaköszönnek. Ám az érezhető önazonosság mindennél nagyobb pluszpont nálam. Talán ez volt az, ami az először kritikusan közeledő lelkemet meglágyította. Végre egy olyan MAGYAR regényt olvasok, ami semmivel sem marad el minősében az említett írók műveitől. Miért fontos ez? Hát mert a hazai horror irodalom, egy-két kötettől eltekintve, mintha nem is létezne. Viszont az, hogy egy ilyen minőségű alkotás egy ekkora és ilyen múltú kiadónál tudott megjelenni, az mindenképpen hatalmas áttörés. (A kötetben elhelyezett, irodalmi nagyjainktól kölcsönzött versbetetéket, amik néha ijesztő tökéletességgel passzolnak a sztorihoz, nem is említettem…)Mindig azt hiszi az ember, hogy már nem lehet meglepni és mindent olvasott, aztán rendre jön valami, vagyis valaki, aki rácáfol. A Lázár evangéliuma könyves fronton talán az év meglepetése, hazai könyvek közül biztosan az év regénye nálam! Már most szurkolok, hogy sikeres legyen, és jöhessen egy esetleges folytatás. Már most vevő lennék rá.

10 pont. Szigorúan, elfogultságtól mentesen.

A kötetért nagyon nagy köszönet Szabolcsnak, hogy elolvashattam a megjelenés előtt!

Ha szeretnéd megrendelni, azt EZEN A LINKEN teheted meg, ha pedig az e-book mellett döntenél, azt pedig INNEN TUDOD megvásárolni!

Bíró Szabolcsot itt tudjátok követni a Facebook-on, higgyétek, érdemes:
https://www.facebook.com/szekirodalom/ 

Mondok még egy pluszt Nektek: Ha a Lázár-naplókat megnézitek, kiderül majd a regény és Ric$, azaz én kapcsolata, vagyis hogy valami kis közöm is van a könyvhöz... (De nem árulom el, hogy mi, bibibííííí!)

Ric$ - 2020-04-20

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!