Batka Zoltán: Vata fia (Athenaeum, 2019)
(Könyvkritika)


A Vata fia egy olyan regény, amit halogattam, pedig nagyon kíváncsi voltam rá, mert eleve úgy került hozzám, hogy biztosan tetszeni fog. Batka Zoltán első regénye pedig felkeltette az érdeklődésemet, már csak azért is, mert Zoltán már újságírónak is nagyon alapos volt, így biztos voltam benne, hogy az írói bemutatkozását sem fogja félvállról venni.

A könyv fülszövege kicsit hosszan, de mégis lényegre törően foglalja össze a 400 oldalas mű történetét, mégis kicsit lerövidítem, talán a kevesebb infó még jobb kedvcsináló lehet: 1061-ben járunk, a Magyar Királyságban I. Béla és a kereszténység uralkodik, szinte teljes egészében.  Már csak egyetlen tiszántúli törzs dacol, amelyet címszereplőnk, Vata fia, János, az utolsó szár törzsfő vezet. Az események óhatatlanul lázadáshoz vezetnek, amire ma úgy emlékszünk, mint az utolsó pogánylázadás...
Nagyon érdekes olvasásélmény volt a Vata fia. Nem is tudom hirtelen, hogy van-e olyan könyv, amivel össze tudnám hasonlítani. Érezhető, hogy Batka nagyon felkészült a korból, annak ellenére is, hogy ebből a zavaros időből azért elég kevés forrás maradt fenn. Nagyon tetszik, hogy a fülszövegen elejtett információ, miszerint Árpád-kori folklórt is felhasznált a történethez és a szereplőkhöz, nem csak egy jó PR-duma, hanem tényleg érezhető ez a vonulat a regényben. Döbbenetesen erős, filmszerű és sokkoló kezdés után a regény pörgőssége csak fokozatosan alakul ki, a történet az elején gyönyörűen építkezik és csak később robban be és vált tempót. Ez először kicsit furcsa volt, mert a kezdés nem ezt sugallta, viszont az is igaz, hogy nem lehet 400 oldalon keresztül pörögni. A karakterábrázolásokban és karakterfejlődésben jön a regény első csavarja, hiszen elég érdekes módon Batka ezek megjelenítését teljesen elhagyta, feláldozva az egyént a cselekmény oltárán. Valahol megértem, hiszen könnyen lehet, hogy akkor a terjedelem a duplájára hízott volna, viszont a teljes élményhez mindenképpen sokat adott volna. A cselekményvezetés és a párbeszédek viszont valahol kárpótolnak ezért és összességében nem volt komoly hiányérzetem, amikor becsuktam a könyvet. Persze, volt pár furcsaság, ami láttam, másnak is szemet szúrt, mint például az aranyasszony, vagy boszorkány, de ezeket az apró eltéréseket betudtam a közérthetőségre törekvésnek.
 
Nem is akarom nagyon ragozni, mert túl sok értelme nem lenne: Batka Zoltán első könyve több, mint jó olvasmány. Egy nagyon erős debütálás ez, ami után csak remélni tudom, hogy az író már dolgozik következő könyvén, akár más témában is. A Vata fia felkavar, megdöbbent, kicsit talán ki is facsarja az ember lelkét, de nem haragszunk ezért, hanem inkább megköszönjük, mert ritka az olyan könyv, aminek lelke is van, nem csak betűi.
 
10/9! Az említett hibák miatt, és jóindulat nélkül! Köszönet a könyvért az Athenaeum kiadónak!
 
Ha kedvet kaptál, és megrendelnéd:
https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/vata-fia 
 
Ha pedig az e-book-ot választanád:
https://www.lira.hu/hu/ekonyv/szepirodalom-1/magyar-irodalom/vata-fia-ekonyv-epub-mobi 
Ric$ - 2020-04-23

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!