A zeneipar az életem, amit viszek is a síromig...-Gyurcsik Gyuri interjú
(Interjú)

Most tipikus hóhérakasztás történik, ugyanis Gyuri került a mikrofon, vagyis jelen esetben a klaviatúra másik végére. Ő egy nagyon kedves, közvetlen arc, aki a Sportalsónak is nagyon sokat segített már, nekem is volt szerencsém kérdezett félnek lenni a műsorában. Bár nem egy csapatnak szurkolunk, úgy gondolom, hogy mindig megtaláltuk a közös hangot, ezért meghívtam egy baráti csevejre, ami remélem Nektek is akkora öröm lesz, mint nekem volt elkészíteni.

- Szerintem nagyon sok rockzenét kedvelő számára nem kell bemutatni Téged, hiszen a Rockvilág rádióadón Te vezeted a Rockpanoráma című műsort. Mikor és milyen céllal ültél először a mikrofon mögé?
- Hát ez meglehetősen régen volt, ami csak engem öregbít. :D Számomra is hihetetlen az a tudat, hogy idén töltöttem a 20 éves -műsorvezetői-státuszomat-. Bizony, minden 1996 nyarán kezdődött. Szülővárosomban, Gyömrőn lakott egy idős elektroműszerész bácsi, Laczy István, aki hobbiból összerakott egy rádióstúdiót. Persze engedély az nuku, de az éterbe ezerrel tolta ki a muzsikát, nem foglalkozott a hírfelügyelettel. :D Pedig egy jó 20 kilométeres körzetben hallható volt a Sirius rádió adása. Egy helyi zenészbarátom, Kulcsár Géza ismerte őt, mert mindig hozzávitte a gitárerősítőit javításra. Arra jutottak, hogy lenne igény a keményebb műfaj bemutatására is, Géza pedig tudta, hogy én igen komoly gyűjteménnyel rendelkezem. 1996-ban még csak pár CD lemezem volt, de kazettákból nem volt hiány, gyakorlatilag a szobám négy fala azzal volt -kitapétázva-. :D Akkor még úgy szólt a fáma, hogy hetente beviszünk a stúdióba pár cuccot, ők pedig kitolják az éterbe. Mivel a hard rock/heavy metal minden ágazata bejövős volt számomra, ezért Gézával egyből a -Panoráma- szó jutott eszünkbe, mivel az magába foglal mindent. A Rock meg ugye adva volt :D Egy-két adás valóban úgy ment le, hogy csak az általunk összeállított zenék szóltak, de István már akkor ösztökélt arra, hogy jó lenne az adott zenékhez némi kommentár is, így aztán adáson kívül elkezdtünk gyakorolni. Elmondhatom, valóban van olyan, hogy mikrofonláz, a megszámlálhatatlan bakiról pedig nem is beszélek. :D De szerencsére gyorsan tanultunk, így aztán már jöttek a műsorvezetős Rockpanorámák is. Géza barátom annyira nem volt rajta a dolgon, sosem tagadta, hogy csak azért jár be, mert jobbnál jobb zenéket ismer meg általam, így hamar -kikopott- mellőlem. Az egyedüllét pedig nem túl jó, ezért elkezdtem zenekarokat meghívni az adásba, így alakult ki a Rockpanoráma mai arculata, és bár a 20 év alatt több rádió is teret adott a műsornak, ez a két részre tagolt interjús-koncepció még ma is kitart.
- Manapság hétfőn esténként hallhatunk Téged, a Rockvilág online rádión. Mi is voltunk már Nálad vendégségben, én pedig többször is voltam Nálad adásban. Mi az, ami még mindig tartja Benned a lelkesedést 20 év után, hiszen ez nem az a műfaj, amiben pénz lenne?

- Jól látod, ebben nem, hogy nincs pénz, hanem inkább viszi. Különböző jogdíjak havi szintű fizetése, stúdiófelszerelések karbantartása és még sorolhatnám. Valahogy mindig úgy jellemzem, hogy mi amatőr rádiósok nagyjából úgy vagyunk, mint az itthoni zenészek. Toljuk-toljuk, mert az életünk része, ehhez értünk, ezek vagyunk mi. Megélni azonban ebből sem a zenészek, sem mi nem tudunk. Az azonban mindennél többet ér számomra, ha megkeresnek a zenekarok az interjú miatt, mert tudom azt, hogy fontosak vagyunk nekik. A hallgatottságról adatokat nem adhatok ki (ez nyílt titok, aki kíváncsi rá, simán utána tud járni), de ha már egy-két plusz embert maga mögé tud állítani a zenekar azzal, hogy a beszélgetés során bemutatom őket, már megérte a dolog. Ez pedig minden pénznél többet ér.
- 20 év alatt biztosan voltak kiemelkedően jó és rossz pillanatok. Mikor érezted azt, hogy ennél feljebb már nincs, illetve hogy talán most kéne szögre akasztani a mikrofont? Megosztasz velünk pár sztorit?

- A 20 év alatt több száz (de az is lehet, hogy ezer) interjút készítettem. Nyilván a távolság miatt behatárolt volt, hogy mely zenekarok jutnak el hozzánk a stúdióba, de a technika segítségével még Seattle városában is kapcsoltuk pld Szakácsi Greget. Tehát nyugodtan kijelentetem, hogy legyen feltörekvő, vagy elsőosztályú zenekar, mindenkinek igyekeztem teret adni. A csúcsot sosem érzetem, mert szerintem mindig van feljebb, van hova fejlődni és tudni is kell újat nyújtani a hallgatóknak. Ezzel a -szögre akasztással- azonban most akaratlanul is kaptárba nyúltál. :D Nem tudom mikor jelenik meg ez a beszélgetés, de akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba. Igazság szerint a nyáron én felmondtam a Rockvilágnál, egészen pontosan a műsorvezetéssel hagytam volna fel. Persze a kollégáim erről hallani sem akartak, meggyőztek a folytatásról. Csináltam hát tovább, de ha már valami nem úgy működik, mint rég, akkor megette a fene. Márpedig idén valami nálam eltört. Ezt azonban csak tiszta szívvel és óriási lelkesedéssel lehet csinálni. Mivel ez most nincs meg nálam, így erősen hajlok a -nyugdíjaztatásom- felé. A Rockvilágot azonban nem hagynám ott, maradna a honlap és jobban beleásnám magam a háttérdolgokba, amellyel még inkább előre lendíthetném a Rockvilág szekerét. Mert hát aki benne élt ebben a körforgásban, az tudja, hogy innen nem lehet kiszállni. Gyűjtsek mondjuk bélyeget? Gyűjthetnék, de minek! :D A zeneipar az életem, amit viszek is a síromig. Tehát ezzel most rendesen belenyúltál Ricsikém! :)
- Ezzel azért sikerült meglepned, mert a kérdésemnek nem volt háttérinfója. Őszintén remélem, hogy csak átmeneti a dolog! Na de, folytassuk tovább! Nemrégiben indult egy földi sugárzású adó, ami névben felvállalta a rockzenét. Többen elég kritikus hangvétellel szólalnak meg vegül kapcsolatban, míg mások azt mondják, végre van ilyen is, miközben Te már 20 éve csinálod. Mit szóltál, mikor megtudtad, hogy készül egy ilyen adó? Meg sem próbáltál bekerülni a stábba?

- Érdekes a magyar ember. Az a fránya rosszindulat és az irigység mindenkiben ott bujkál. Pedig meggyőződésem, hogy itthon ezt a műfajt nem tudjuk magas szintre helyezni, csak úgy, ha összefogunk. Lehet szó újságról, kis fanzine-ről, webes oldalakról, blogokról, földi sugárzású rádiókról vagy csak online működő adókról mi mind egy csónakban evezünk. Legalábbis kellene. Máskülönben marad a széthúzás, a marakodás a rockzene pedig örök életre underground szinten marad nálunk. Amikor beindult a Rock Rádió sokan azt hitték, hogy ennek a Rockvilágnál mi nem örülünk, mert konkurenciának tartjuk őket stb. Egy fityfenét! Egy ilyen adónak már nem most, hanem a rendszerváltás után el kellett volna indulnia, de minimum a 90-es évek közepén. A Rockpanorámával a kecskeméti Gong rádióban én is megtapasztaltam, hogy milyen a földi sugárzás. Fenomenális érzés, amikor az emberek az autójukból hívnak fel és kérdeznek a műsor vendégeitől, vagy csupán csak egy dalt kérnek. És mindezt élő adásban. Ez a műsorvezetés lényege! Nincs cenzúra, nincs olyan, hogy majd valamikor adásba tesszük, hanem a betelefonáló azonnal visszahallhatja magát. A Rock Rádióval kapcsolatban a kritikus hangok leginkább a zenei repertoárt támadták. Biztos vagyok benne, hogy a zenei szerkesztőknek ott is megvannak kötve a kezeik (mint ahogy nálunk is van határ), de való igaz, lehetnének picit -agresszívebbek- a muzsikák. Jó, azzal takaróznak, hogy nem metal, hanem -csak- rock rádió, na de könyörgöm, mi is azok vagyunk. Véleményem szerint egy kis Slayertől délben sem menne neki senki a falnak. :) De nem vagyunk egyformák, ők máshogy látják a zenei palettát, mint mi. Mindent egybe vetve én örülök, hogy elindult valami és csak halkan jegyzem meg, a sugárzásuktól számítva cseppet sem kopott a hallgatótáborunk, igaz nem is nőtt. Sosem voltam az a törtető fajta, így meg sem kíséreltem a stáb közelébe férkőzni, tökéletes számomra a Rockvilág is. Kicsi ez az ország, ha annyira kellettem volna nekik, akkor megtaláltak volna. :) Egy biztos, szakmailag nem lógtam volna ki tőlük sem.
- Van olyan hazai zenekar, akikkel még nem sikerült interjúznod, de szívesen látnád Őket a Rockpanorámában?
- Nincs! :) Aki számít, az a 20 év alatt legalább egyszer, de volt már nálam! Aminek viszont nagyon örülök és az aktualitása is igen nagy, az az idén 30 esztendős HammerWorld magazin. Mikor, ha nem eme jeles esemény apropójaként december 12-én talán hazánk két legnagyobb metal-guruja, a magazin két főszerkesztője, Cselőtei László és Lénárd László lesz a műsorom vendége. Ha valakik igazán tudnak itthon valamit erről a műfajról, na azok ŐK. Már nagyon várom a velük folytatott beszélgetést, biztosan nagyon sok érdekes dolgot mesélnek majd. Kérdezted korábban, hogy mit tartottam a műsoromban csúcsnak, na ha ez az interjú lemegy, akár nyugodt szívvel vonultathatom vissza a Rockpanorámát. Én megtettem mindent, amit a hazai rockzene megkívánt! :)
- Mint azt az elején is említetted, nagy szenvedélyed a CD-gyűjtés. Mekkora jelenleg a gyűjteményed és miért tartod fontosnak, hogy eredetiben birtokold ezeket a kiadványokat?

- Amiért Te is! :D Szerintem nálunk, régivágásúaknál nincs ez másképp. Amúgy pedig iszonyatosan fáj a szívem, ha arra gondolok, hogy 2008-ban egy építkezés során a teljes kazettagyűjteményem odaveszett, pedig 1988 óta gyűjtöttem őket. Olyan hazai demók vesztek oda...áááá inkább bele sem gondolok. A CD-táram szerencsére megmenekült, az a mai napig szépen gyarapodik, de a történethez hozzátartozik, hogy ezeket szépen szelektáltam, csak a legkedvesebb lemezeket tartom meg. Ha szám szerint kérded, akkor olyan 3000 körül lehet. A számomra legjobb lemezeket sikerült beszereznem, de hogy a korral is haladjak, éves szinten 40-50 CD-t még hozzágyűjtök. Csak jobb az, ha hi-fin dörren meg, nem pedig mp3-ban. A szomszéd is díjazza gondolom! :D Ami még érdekes, valahogy az élet úgy hozta, hogy sosem volt bakelit lejátszóm. Röhej, hogy már 40 éves elmúltam, amikor sikerült egyre szert tennem, így aztán most kicsit ráálltam a vinyl gyűjtésre. Ebből konkrétan tudom, hogy 39 darab van jelenleg, mert naponta számolgatom, nézegetem, gyönyörködöm bennük. :)
- Van a zenén és a rádión kívül valami hobbid, amivel szívesen múlatod az időt?
- Mivel a nap 24 órájából a legtöbbet a zene körüli tevékenység teszi ki nálam, így más hobbira nincs is lehetőségem, de nem is nagyon várom. Ha csak azt a perverzitást nem tartjuk annak, hogy hétvégente kimegyek a stadionba és rekedtre kiüvöltöm magam, miközben arra gondolok, hogy csak én lehetek ekkora hülye, hogy még kíváncsi egy magyar csapat meccsére. :) Jaaa, és esténként amolyan pihenésképp szoktam horror filmeket is nézni. Mondjuk Rob Zombie rendezéseit nagyon szeretem, de látod már megint e zenénél lyukadunk ki. :D
- Ha csak öt lemezt vihetnél magaddal egy lakatlan szigetre, mit vinnél?

- Phuu, miért csak ötöt? :D Na várj, megpróbálom stílusilag is vegyíteni:
Skid Row - Slave To The Grind
Paradise Lost - One Second
Black-Out - Esőnap
Testament - Practice What You Preach
Black Sabbath - Headless Cross
- Mit üzensz az Olvasóknak és a Sportalsó közönségének?

- Várj, erről jut eszembe, kihagytam egy De Facto lemezt. Látod, én mondtam, hogy kevés az az öt. :D Legyen mondjuk az Evangeliom. Mert ha jól tudom karácsonykor többek közt Tóth Gyuláék lesznek a vendégeitek a klubban. Remélem most már én is lejutok Hozzátok és akkor a Sportalsó közönségével is találkozhatok. Kedves látogatók, a jövőben is legyetek nagyon aktívak, látogassátok a koncerteket, mert az élő zenénél nincsen jobb, annak pedig adjatok hálát, hogy városotokban működik egy országos szinten is igen magasan jegyzett klub. Ha én ott laknék, biztos minden hétvégémet ott tölteném. Köszönöm a beszélgetést Ricsi, és mindenkinek békés, boldog ünnepeket kívánok!

Az utolsó Rockpanoráma adás ma, 2016. 12. 19-én lesz, 17:00-i kezdettel, amit a rockvilag.hu-n tudtok hallgatni!

Ric$ - 2016-12-19

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!