A Temetésem szervezem (Get Low – 2009)
(Filmkritika)

Rendezte: Aaron Schneider
Főszereplők: Robert Duvall, Lucas Black, Bill Muray, Sissy Spacek
Történet: Felix Bush remeteként él a város szélén. Mindenféle történetek keringenek róla, de csak rosszak. Egy napon besétál a helyi temetkezési vállalkozóhoz, hogy megrendelje a saját temetését, illetve a halotti torát. A tort még életében szeretné, ahol csak annyit kér cserébe, hogy mindenki mondjon el róla egy történetet. A nem szokványos történés egy kicsit felcsigázza a város lakóit.

Többek között ezért is szeretek feljárni a Babits Könyvesboltba, mert Bálint olyan filmeket is megrendel, amikről egyébként sanszos, hogy tudomást sem szereznék. Nemrég betértem, és ez a film ott várt a kupacom tetején. (Igen, a filmjeim 90%-át innen szerzem be. Csak szólok! :P) Fogalmam sem volt róla, de még sosem csalódtam barátom ízlésében, így rápróbáltam.

Az a tapasztalatom, hogy ezt a filmet mindenhol rosszul állítják be. Ez se nem dráma, se nem misztikus, komédiának pedig még annyira sem az. Viszont nem is érdekes, milyen műfaj, mert egy dolog biztos: remekmű. Az első perctől fogva van egy olyan hangulata, ami arra késztet, hogy nézzük végig.

A sztori igazából, számomra legalábbis, egészen az utolsó percekig nem volt egyértelmű, és bár vannak meglepő fordulatok, aki a csavaros thrillerekhez szokott, itt nem fogja megtalálni a számítását. Inkább a nyugodtság dominál, a kellemes történetmesélés, amit olyan alakítások fűszereznek, amikre garantáltan emlékezni fogunk, a megtekintés után jó darabig. Lucas Black eddigi legjobbját nyújtja, ami a semmi extra alakítása után a Tokiói Hajszában, vagy a rettenetes és pocsék szenvedése után a Légióban valódi felüdülés. Robert Duvall lubickol a szűkszavú és mogorva öreg szerepében, míg Bill Murray olyan játszi könnyedséggel hozza a temetkezési vállalkozót, mintha mindig is az lett volna. Sissy Spacek végül, de semmiképpen sem utolsó sorban még idős korában is tudja a város szemre való Hölgyét alakítani, ráadásul úgy, hogy játéka olyannyira életszerűnek hatott számomra, hogy hajlamos voltam elfelejteni, hogy mozgóképet nézek, nem színházi előadást. A rendezés nem kiemelkedő, de a film sem az a művészkedő fajta, így tökéletesen elég. Dicséret érte!

Nem mondom azt a Get Low-ra, hogy életem filmje, mert akkor hazudnék. Egy dolog azonban biztos: súlyosan a többször nézős kategória, ráadásul kötelező vétel! A magyar szinkron Pazar, a kiadás is teljesen rendben van! Nagy pacsi az ADS Servicenek, amiért kiadta itthon! A Babits Könyvesboltnak pedig óriási köszönet, amiért a rendelkezésemre bocsátották és amiért árulnak ilyen filmeket is, amik nem szokványosak!

10/9,5

Ric$ - 2014-02-06

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!