A Perfect Circle: Thirteenth Step (2003)
(Zenekritika)


Első zenei írásomban főleg azokhoz szólok, akik nyitottak az új hatások befogadására. Hatás. Igen, úgy érzem ez az album, aminek ez a szó (pontosabban a jelentése)  a gerince, mert aki meghallja, és nem csak meghallgatja, arra nagyon keményen hat.

De mi is ez a Perfect Circle? Egy 1999-ben alakult los angeles-i formáció. Billy Howerdel  gitártechnikusként melózott a Tool-nál. Megmutatta demóját az énekesnek,  Maynard James Keenan-ek, aki egyből felajánlotta, hogy menne énekelni.  Kifejezetten karizmatikus karakter, és arra termett, amit csinál: úgy csalni elő hangokat a torkából, ahogy, és amit még soha előtte senki. Mindezt persze minden görcsölés, és feszesség nélkül, és pont ettől lesz a szememben hiteles.  Ki az a barom, aki egy ilyen ajánlatra nemet mondott volna? Szerencsénkre Billy sem tette ezt magával (és velünk sem)

Nos előrebocsátanám, hogy teljesen értelmetlennek találom azokat az írásokat, amik megpróbálják leírni, hogy mit fogsz hallani a lemezen. Valahogy így: "…és a harmadik számban, aminek a címe yxz a második taktusban szépen úszik be a gitár, érdemes figyelni, hogy a…"  Na ez a megközelítés, amit tőlem sosem fogtok olvasni, mert majd meghallgatod, ha akarod. Ha meg nem akkor meg nem fárasztalak ilyenekkel.

De elmondom, hogy szerintem mitől más a Perfect Circle, mint a többi los angeles-i rock formáció. Az első dolog, hogy felrúgnak minden szerkezeti standard szabályt. Tudjátok: intro riff, verse, refrén, verse, refrén, hős gitárszóló, refrén, refrén. Teljesen kilépnek ezen klisék árnyékából, s ami a legszívmelengetőbb számomra, hogy nem azért, mert ők lázadnak a mainstream dolgok ellen, hanem mert a zenéjük ezt kívánja meg, és talán ebben van egy hipnózis jellegű hatásuk, hogy sokszor irracionálisan elhúznak egy-egy periódust, mégis tudják hogyan kell azt izgalmassá tenni.
Ne tessék megijedni, ha szépen torzított metálos hangszíneket hall a lemezen. Az egyik legjobban kevert korongról beszélünk, éppen ezért kevés dögösebb "Dzsé-re" hangolt gitárt hallottam. (a Hall-os Delay-ektől pedig finom merevedésem van)
Abba hagyom a szakmázást, mert már így is pengeélen táncolok önmagam által felállított szabályaim között. Hallgasd meg, hogy legyen egy újabb korong a polcon, amit nincs szíved hagyni porosodni, inkább elő-elő veszed hosszú hónapok után is.

Atilla - 2013-04-09

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!