AllSuckAll: Hamisítatlan EP (2016)
(Zenekritika)

Amikor tavaly váratlanul és eléggé meglepő módon szétesett a PsycoGang, Blöndie azt ígérte nekem, hogy hamarosan hallunk felőlük, és összerántanak egy új bandát. Nos, az ígéretét be is tartotta, hiszen még fél év sem telt el, és máris itt az AllSuckAll (hát nem bájos ez a név?) bemutatkozó EP-je, ami három dalt tartalmaz.

Azért is érdekelt, hogy mit hoznak össze ezek a srácok, mert nagyjából ismerem mindenki zenei világát, és a PsychoGangnél nem feltétlenül éreztem azt, hogy ezt tényleg mindenki szívből fel tudja vállalni. Gondolom a szakítás okait is valahol itt kell keresni, bár a vége felé ott is születtek olyan dalok (pl. Mélytorok), amiket lényegesen kiforrottabbnak és összeszokottabbnak éreztem, mint a korábbiakat. Zeneileg nem is tudom, hogy lehet-e valami stílust ráhúzni az AllSuckAll muzsikájára. Rá lehetne sütni, hogy ilyen-olyan-amolyan rock, de talán az amcsi post-grunge, vagy modern hard rock, vagy minek nevezik vonal a legerősebb hatás, ami nekem kijön belőle. (Pop Evil, Shinedown, Eve To Adam, stb.) Lehet, hogy ezeket csak én hallom a dalokban, és a srácok nem is hallgatnak ilyen zenéket, de nekem mind a hangzás, mind a keményebb megközelítésű, mégis fogós dalok, slágeres refrének teljesen ezt a képet sugallják.

A nyitó, Megáll a szél rögtön a legslágeresebb darab, remek ötlet volt ezzel debütálnia a srácoknak, és én még az értelmezhetetlennek beállított klipet is szeretem. (Bár szerintem pusztán az volt a cél, hogy az elsőre picit depresszívnek ható szöveget egy kicsit felszabadultnak ható videóval ellensúlyozzák. Szerintem is jobb lett volna, ha a vége lyric video, de így is szívesen újranézem.) Ebben a dalban például remekül tetten érhető a Pop Evil (és hasonló bandák) öröksége, és a remek verzékhez egy akkora refrén társul, amit képtelenség nem szeretni.
A Ha megint akarnék egyértelműen az a dal, amit egy jobb érzésű, fiataloknak fenntartott rádió rotációban elkezdene játszani. Ez a Shinedown nóta, én csak így hívtam, amíg nem tudtam megjegyezni a címét. Vannak harapósabb riffek, dúdolható dallamok, és dög is rendesen. Sok banda szerintem egy éves bevételét odaadná egy ilyen dalért.
A harmadik, és egyben utolsó Ott dübörög benned a legmetálosabb tétel, ami simán leköveti a hazai nagyok (Road, Depresszió, stb.) vonalat, csak valahogy mégis más, mintha ezek a srácok azt akarták volna megmutatni, hogy lehet ugyanazt játszani, csak éppen teljesen másképpen.

A három dal hangzása abszolút király, telt, élő, és kicsit karcos is, mégis letisztult annyira, hogy semmi ne vesszen el és minden kivehető legyen. Az egyéni hangszeres teljesítményekkel már a korábbi bandáknál sem voltak problémák (Sick-Starz, PsycoGang, stb.), de itt most mégis érezhető fejlődés van, főleg a sound-ok és arányok terén. Ami leginkább fülbetűnő, az Fonád Peti éneke és dalszövegei. Mindig is csíptem a palit, és amit csinál, de akárcsak a zene terén, nála is azt érzem, hogy most talált igazán magára és bontakozott ki.

Rajong, követ:
https://www.facebook.com/allsuckall

Nehéz messzemenő következtetéseket levonni három dalból és nem is fogom megpróbálni. Az azonban számomra bizonyos, hogy a srácok nagyon elkapták a fonalat. Az más kérdés, hogy itthon mennyire lesznek vevők az emberek erre a fajta muzsikára. Odakint ez nagyon megy, de itthon szerintem nem feltétlenül értik ezt a műfajt, én ennek ellenére őszintén remélem, hogy a nagylemez is ennyire erős lesz és az emberek is rákattannak annyira, mint én.

10/9! Várom a folytatást!

Ric$ - 2016-02-04

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!