Alapítvány: Jelek a Horizontról (2006)
(Zenekritika)

Az Alapítvány zenekar az Utópia Stúdió session zenészeibõl alakult formáció, ami sajnos csak egy lemezt élt meg. De milyen lemezt? Ha minden magyar zenekar csak közel ilyen igényes lemezzel ajándékozná meg a hallgatóit, nem hiszem, hogy gond lenne a lemezeladásokkal...

A stílus lényegében behatárolhatatlan. Alapi István gitárjátéka nagyon meghatározó, az újkori Edda legjobb pillanatait idézi is néha, de semmiképpen sem csak Õ dominál. Kihallok belõle funkyt, rock-operás megoldásokat, és még számtalan dolgot. A végeredmény mégis azonnal felismerhetõ. Hallatszik, hogy minden zenész mestere a hangszerének. Kovács Attila éneke pazar. A hangszerelés annyira gazdag, hogy ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön, nagyon sok hallgatás szükséges.

Mivel kvázi "studiós-projektrõl" van szó, a tökéletes megszólalás már-már alapkövetelmény. Az összhatás számomra egyetlen gyenge pontja a korong borítója. Ha ezen a jellegtelen képen túl tudunk lépni, akkor új kedvencet avathatunk.

El is érkeztünk oda, ami a legtöbb zenekar/projekt gyengepontja szokott lenni: a dalszövegek. Itt nyugodtan ki merem jelenteni, hogy az Alapítvány ezen a ponton is csillagos ötösre teljesített. A szövegek is csak sokadszorra hatnak igazán. Olyan az egész, mintha minden tag beleadott volna mindent.

A honlap (www.alapitvany.com) tanúsága szerint csak ezt az egy albumot készítették, és kész. Ennek ellenére én remélem, hogy lesz folytatása. Nagyon remélem! :)

 

10/10 (Szemernyivel sem lehetne kevesebb!)

 

Ízelítõ:

 

Ric$ - 2012-01-04

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!