A tetovált lány (Svédország VS. Egyesült Államok)
(Filmkritika)

Hollywoodnak van egy olyan érdekes – pénzéhséggel átitatott – szokása, hogy ha egy-egy európai film jól sikerül, õk azt azonnal lecsapnak rá, és elkészítik a minimálisan megmódosítgatott forgatókönyvbõl a saját változatukat.

Maga az elv szerintem undorító, fõként azért, mert segget csináltak a szájukból, amikor az Asylum stúdiót azért perelte az Universal, mert leforgatta a saját Csatahajóját (Battleship), amit aztán elõbb dobott piacra, mint ahogy az eredeti került volna. Az Universal így beperelte az Asylumot, mondván, hogy alacsony költségvetéses mozijukkal eltántorították a nézõket az eredeti filmtõl. Másrészt pedig, egy nagyon jó példával tudok szolgálni arra, miért kéne Hollywoodnak a saját ötletei mellett maradni, és nem Európából lopkodni: a Taxi címû film. Ha valaki látta a Taxiból (igen, abból a francia autós, vicces, akciós filmbõl) átemelt, összeeszkábált államok béli csodát, amelyet Amerikai Taxiként ismerünk (sajnos ismerünk), akkor értheti, hogy ezzel a két érvem mellett kitartva miért is volt olyan nehéz, hogy rávegyem magam a Tetovált lány USA-verziójára.

Alaphelyzet (megegyezõ): Henrik Vanger, a gazdag iparmágnás negyvenévnyi tudatlanság és szenvedés után nem tudja tovább elviselni unokahúga, Harriet eltûntét. Meg van gyõzõdve arról, hogy a lány gyilkosa családja valamelyik tagja. Felkeresi hát az épp pert veszített Mikael Blomkvist oknyomozó-újságírót, hogy segítsen neki fényt deríteni a titokra, amely körülöleli, és tökéletesen áthatja a szigetet, amelyen õ, és családja legtöbb tagja él. Ebbe a történetbe csúszik majd bele Lisbeth Salander, a magánnyomozó.

Rendezõk: Niels Arden Oplev (Svéd) vs. David Fincher (USA)
Írta: Stieg Larsson
Fõszereplõk:
Lisbeth Salander: Noomi Rapace (Svéd) vs. Rooney Mara (USA)
Mikael Blomkvist: Michael Nygvist (Svéd) vs. Daniel Crage (USA)

Hasonlóságok: Gyakorlatilag szinte minden. Néhány apróbb tény, esemény kivételével mondhatjuk azt, hogy a kaliforniai tetovált lány szinte tökéletes másolata az eredetinek. Felmerül a kérdés, akkor ugyan miért kellett még egyszer leforgatni? Hollywood tudja, de nem mondja meg az igazat.

Különbségek: Igazság szerint voltak alkalmak, amikor furcsálltam a feldolgozást, hiszen indokolatlanul eltorzították egy-egy durvább esemény kimenetelét. Amíg a svéd filmipar tökéletesen megragadta az említett képsorozatok feszültségét, megfelelõen reagált azokra, és ezután vitte tovább a történetet (amivel, azt kell mondanom sokkal eredetibbé varázsolták a filmet), addig jenki barátaink ahelyett, hogy hagyták volna úgy, ahogy jó volt, az egyik ilyet túlságosan elsötétítették, a másikat pedig túlságosan kivilágosították. Azzal azonban, hogy elsötétítették elõbbi példámat, nálam elérték azt a benyomást, mint ha szándékosan durvább filmet akarnának csinálni, csak hogy az emberek jobban felfigyeljenek arra, mint az eredetire. Azzal pedig, hogy utóbbi példámat túlságosan is elvilágosították, megtörték, és el is tûntették azt a varázslatot, amely számomra ezeket a részleteket valóságossá, és ami még fontosabb, hitelessé tette. A másik fontos különbség, hogy Los Angelesben szeretik teletûzdelni a feldolgozásokat jelentéktelen tényekkel, körülményekkel, amelyek a filmet egyedül hátráltatni tudják unalmat és fejfájást keltõ képsoraikkal. Legjobb példa erre, amikor az amcsi változatban a Vanger konszern felvásárolja a Millenium újság felét, hogy az ne menjen csõdbe… Az eredetiben ilyenrõl egyáltalán nem esett szó, és a mai napig nem értem, hogy a történet szempontjából miért volt szükséges. Lehet, hogy csak ilyen apró-cseprõ dolgokkal próbálták megteremteni a különbségeket, hogy a két film ne legyen egy és ugyanaz.

Hála istennek kijelenthetem, nem is lett. Hollywood olyan sok filmet készített már el, hogy érzéketlenné vált a feldolgozásokra. A színészeik igazán csak azokat a szerepeket tudják eljátszani, amelyekhez a történeteket általában õk írják. Ha van azonban egy elkészült film, amit megpróbálnak überelni, valami olyasmi lesz az eredménye, amit ebben a feldolgozásban is láthatunk. Azt gondolom, az európai filmek hitelessége sokkal áthatóbb, ezáltal inkább megérinti az embert, mint a nyugati civilizáció kreálmányai.

Szerintem Hollywood maradjon a saját rendezõinél, íróinál, ötleteinél, és hanyagolja végre az európai filmeket. Nem kell sem azokat, sem emléküket bemocskolni ilyen erõltetett, hatalom- és pénzvágyas feldolgozásokkal. Lesz ugyanis mindig egy óriási különbség az európai és az államok béli filmipar között. A Hollywoodi filmipar tömegcikkeket gyárt már-már érzéketlenül, profitorientáltan. Az európai filmiparban maradt még érzés.

Mielõtt hadat üzennék hirtelen felindulásomban Kolumbusz Kristóf Indiájának, gyorsan lezárom cikkemet. Az eredeti, hamisítatlan Tetovált lány 10/8,5-es alkotás. Az amerikai feldolgozás legjobb esetben is 10/3-as, azt is csak Fincher rendezõ úr miatt kapta.

Dávid - 2012-06-03

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!